Charles Lindbergh repülőgépe, a „Spirit of St. Louis”, egy különleges tervezésű, együléses, egy motoros, nagy hatótávolságú repülőgép volt, amelyet kifejezetten az Atlanti-óceán átrepülésére terveztek. A nevét St. Louis városáról kapta, amely Lindbergh támogatóinak székhelye volt. A repülőgépet a Ryan Airlines gyártotta San Diegóban, Kaliforniában.
A Spirit of St. Louis egy Wright Whirlwind J-5C típusú radiális motort kapott, ami megbízható teljesítményt nyújtott, és 223 lóerőt produkált.
A repülőgép jelentős módosításon esett át az üzemanyag-kapacitás növelése érdekében, hogy képes legyen elvégezni a hosszú távú, non-stop repülést. Összesen öt üzemanyagtartályt szereltek be, amelyek összesített kapacitása körülbelül 450 gallon (1700 liter) volt.
Mivel az első üzemanyagtartály elhelyezkedése miatt a pilótafülke előtti kilátás korlátozott volt, Lindberghnek oldalablakokon és periszkópon keresztül kellett navigálnia. Ez a megoldás biztosította, hogy a repülőgép üzemanyag-kapacitása maximális legyen.
A repülőgép alapvetően egy módosított Ryan M-2 típusú postarepülőgép volt, amelyet könnyű fémötvözetekből és textilből építettek, hogy könnyű, mégis erős szerkezetet kapjanak.
A „Spirit of St. Louis” az első repülőgép volt, amely sikeresen teljesített egy szóló, non-stop transzatlanti repülést. A repülőgép konstrukciója és az Atlanti-óceán feletti repülése jelentős mérföldkő volt a nemzetközi légiközlekedés és a repülőgép-tervezés történetében. Az újítások, amelyeket a Spirit of St. Louis tervezése és építése során alkalmaztak, segítettek meghatározni a jövőbeli repülőgépek fejlesztési irányait.
A „Spirit of St. Louis” jelenleg a Washington, D.C.-ben található Smithsonian Nemzeti Légügyi és Űrmúzeum gyűjteményében látható, ahol a légiközlekedés szerelmesei megcsodálhatják ezt a történelmi repülőgépet.
