A második világháború repülőgépei között kevés olyan különös konstrukció született, mint a Messerschmitt Me 323 Gigant. A hatmotoros német teherszállító a maga korában a legnagyobb sorozatban gyártott szárazföldi szállító repülőgépek közé tartozott, és már a puszta mérete is meghökkentő volt: szárnyfesztávolsága több mint 55 méter, hossza közel 29 méter volt.
A története ráadásul nem hagyományos repülőgépként kezdődött. Elődje, a Me 321 Gigant óriási tehervitorlázó volt, amelyet azért terveztek, hogy katonákat, járműveket, tüzérségi eszközöket és nagy mennyiségű hadianyagot lehessen vele szállítani. A hatalmas vitorlázógép vontatása azonban komoly problémát jelentett, ezért megszületett az ötlet: saját motorokat kell rá szerelni.
Így jött létre az Me 323. Végül hat darab, francia eredetű Gnome-Rhône 14N csillagmotor került a szárnyaira. A gép megjelenése emiatt egészen bizarr volt: hat motor, hatalmas szárny, vaskos törzs és óriási raktér.
A Gigant egyik legérdekesebb megoldása az orrkialakítása volt. A törzs elején két hatalmas ajtó nyílt oldalra, így a rakományt közvetlenül a gép belsejébe lehetett juttatni. A konstrukció ebben a tekintetben már a jóval későbbi katonai teherszállító repülőgépek gondolkodásmódját előlegezte meg.
A méretnek azonban ára volt. Az Me 323 nem volt gyors: maximális sebessége nagyjából 280 km/óra körül alakult, utazósebessége pedig ennél lényegesen alacsonyabb volt. Egy ekkora, lassú gép az ellenséges vadászok számára rendkívül könnyen észlelhető célpontot jelentett. Hiába kapott több géppuskaállást és egyes változatokon jelentős védőfegyverzetet, megfelelő vadászkíséret nélkül nagyon sebezhető maradt.
Ennek egyik legsúlyosabb példája 1943. április 22-én történt a Földközi-tenger felett. A Tunézia felé tartó német szállítóköteléket szövetséges vadászrepülők támadták meg, és az Me 323-asok súlyos veszteségeket szenvedtek. A hatalmas szállítógép egyik legfontosabb előnye – hogy rengeteg embert és rakományt vihetett egyszerre – ilyen helyzetben egyben a legnagyobb kockázatává is vált.
Az Me 323 története mégsem egyszerűen egy rosszul sikerült óriásgép története. Mérnöki szempontból több olyan elvet alkalmazott, amely később természetessé vált a katonai teherszállító repülésben: nagy, egybefüggő raktér, járművek szállításának lehetősége, könnyű ki- és berakodás, valamint az a gondolat, hogy a repülőgép lényegében légi teherautóként működjön.
A Gigantból valamivel több mint kétszáz példány készült. Ma már tudomásunk szerint egyetlen teljes Me 323 sem maradt fenn. Ami megmaradt belőle, azok fényképek, dokumentumok, roncsok – és szerencsére eredeti filmfelvételek is.
Az Imperial War Museums gyűjteményében például fennmaradt az 1942-ben készült „Der Gigant” című német film, amelyen az Me 321 és az Me 323 fejlesztése, rakodása és repülése is látható.
És talán ettől igazán érdekes ma is: amikor egy Me 323-at látunk nekifutni a felszállásnak, első pillantásra még nyolcvan év távlatából is nehéz elhinni, hogy ez az 55 méter fesztávolságú, hatmotoros monstrum valóban repült.