Az egy méter nem véletlenszerű hosszúság, hanem egy tudatosan meghatározott, univerzális alapegység, amelyet több lépcsőben, a történelem során pontosítottak. Nézzük röviden, miért pont annyi, amennyi:
A kezdet – a francia forradalom idején
A 18. század végén, a francia forradalom után Európában káosz uralkodott a mértékegységekben. Minden városnak, sőt sok falunak is saját rőfje, lába, hüvelyke volt.
A tudósok célja az volt, hogy egy mindenki által elfogadható, természetes alapú egységet hozzanak létre.
Így született meg 1791-ben a döntés:
Egy méter legyen a Föld méretéhez kötve – pontosan a távolság, amely megegyezik a Föld északi sarka és az Egyenlítő közötti távolság tízmilliomod részével (a párizsi hosszúsági kör mentén).
Ez az alapgondolat tette a métert földi eredetű, de univerzális mértékké.
A 19–20. század – platina, majd fény
A Föld pontos mérése nehézkes volt, ezért 1889-ben fizikai formában is rögzítették a métert:
egy platina–irídium rúd formájában (a híres „mérőrúd” Párizs közelében, Sèvres-ben).
Ez lett az etalon, amelyet minden országnak lemásoltak.
Aztán a tudomány fejlődésével kiderült, hogy még ez a rúd is változhat (hőtágulás, kopás), ezért 1960-ban áttértek egy pontosabb, természeti meghatározásra:
a méter = 1 650 763,73 hullámhossza a kripton-86 atom egyik narancssárga fényvonalának.
A modern definíció (1983 óta)
A mai, végleges meghatározás tisztán fizikai alapú:
A méter az a távolság, amelyet a fény vákuumban 1/299 792 458 másodperc alatt tesz meg.
Tehát ma a méter a fénysebességhez van kötve, ami az univerzumban mindenhol azonos — ez biztosítja, hogy a méter nem függ sem emberi tárgytól, sem bolygótól.
Összefoglalva
-
1791: a Föld mérete alapján határozták meg
-
1889: fizikai mérőrúd (platina–irídium)
-
1960: atomfény (kripton)
-
1983: fénysebesség definíció