Velence építészete nemcsak lenyűgöző, hanem mérnöki szempontból is zseniális — különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a várost szó szerint a vízre építették.
Velence alapozási technikája – faoszlopokon álló város
Velence a lagúnákra épült, ahol a talaj iszapos, puha és állandóan vízzel telített. A hagyományos kőalapozás itt nem lett volna elég stabil. Ezért a középkori építők egy különleges megoldást választottak: több millió fa cölöpöt vertek le a lagúna alá, amelyekre az egész várost felépítették.
Hogyan is működött ez pontosan?
- Fa cölöpöket (többnyire tölgyet, nyírt, fenyőt vagy vörösfenyőt) sűrűn egymás mellé vertek le a lagúna alatti iszapba, míg el nem érték a keményebb réteget vagy éppen olyan mélységet, ahol a talaj már nem mozdult.
- A fa nem rohad el a víz alatt, ha teljesen el van merítve oxigénmentes környezetben. Ezért a cölöpök szinte kőkeménnyé kövültek évszázadok alatt, a vízben oldott ásványi anyagok miatt.
- A cölöpökre vastag, kőből készült alaplemezeket helyeztek, ezekre pedig már épülhettek a tégla- és kőépületek.
Miért volt ez lehetséges?
A középkori olasz mesterek ismerték a víz alatti fa szerkezeti viselkedését, és azt is tudták, hogy a vörösfenyő vagy tölgy víz alatt évszázadokig tartós marad, ha nem éri levegő. Ez a módszer lehetővé tette, hogy Velence palotái, templomai és házai stabilan álljanak a vízen több mint 1000 éve.
Épületek szerkezete a víz felett
Miután az alapozás elkészült:
- Az épületek alsó szintjeit vastag tégla- és kőfalak alkották, hogy ellenálljanak a víznyomásnak.
- A homlokzatokat gyakran díszes márvány- vagy kőelemekkel burkolták, amik még látványosabbá tették a palotákat.
- A legtöbb épület nem rendelkezik pincével, mivel az alap alatt azonnal ott van a víz.